A fotográfia, avagy fényképészet, ahogy a nevében is benne van a fény által képezi le a valóságot egy örökítő anyagra. Kezdetben ez egy üveglap volt, később celluloid, majd a digitális korszakban… nos, igen. Van egy fájl, amit megnyitva egy képet kapunk.
Az alap koncepció viszont nem változott, miszerint a fény segítségével hozzuk létre a fényképet.
A fénykép létrehozásához a fényképezőgépen három fő beállítást kell ismerni, illetve ezek egymáshoz való viszonyát. Ezen három dolog együttesét hívjuk expozíciós beállításnak, melyet a fényképezni kívánt területen lévő fény mennyiségéhez állítjuk. Ez a három érték:
1.záridő
2.rekesz
3.ISO
1. Záridő: Ez határozza meg a fénykép elkészítésének idejét. Segítségével tudunk elmosódott, vagy kimerevített képet készíteni. Ahogy növeljük a zársebességet (csökkentjük a záridőt) úgy kapunk egyre inkább kimerevített képet.
2. Rekesz: Az objektív rekesznyílását mutatja meg. Ezzel tudjuk beállítani, hogy az objektív mennyi fényt engedjen be a fényképezőgépbe, illetve meghatározza, hogy adott tárgytávolság mellett mekkora lesz a mélységélességünk.
3 ISO: Ez a érték még a filmre történő fotózás időszakában került meghatározásra, ahol a különböző filmek fényre való érzékenységét jelölték ezzel a standarddal. A digitális fotózásban inkább csak egy viszonyszám, ahol a szenzor előerősítését határozza meg, de nem egzakt módon. Fontos tudni, hogy ahogy emeljük az ISO értéket, úgy lesz egyre zajosabb a képünk, és veszítünk a dinamikatartományból is. Tehát a legjobb minél alacsonyabban tartani ezt az értéket.
Ismernünk kell még az expozíció, illetve fényérték kifejezést is, ami meghatározza, hogy a fényképezni kívánt területen mennyi fény áll rendelkezésre. Ennek tudatában tudjuk beállítani a fényképezőgépünkön az expozíciós értéket. Figyelemben véve, hogy milyen hatást akarunk elérni a képünkön (kis mélységélesség, bemozdult kép, kimerevített mozgás, stb.), annak megfelelően tudjuk állítani a különböző értékeket, de figyelve arra, hogy a beállítások végeredménye mindig a megfelelő expozíciós értéket adja ki.
Mindhárom beállításra igaz, hogy 1 egész értéket állítva felezzük, vagy duplázzuk a szenzorra jutó fény mennyiségét, és négyzetesen változik. Tehát 2 egész értéket lefelé állítva ¼-eddel csökken a szenzorra jutó fénymennyiség, 3 egész értéknél ⅛-addal, és így tovább.
A modern fényképezőgépeknél lehetőség van az értékek felenként, vagy harmadonként való állítására a precízebb beállítás és a pontosabb expozíciós érték meghatározásához.
Az ábrákon jól látható, hogy az egyes értékek hogyan változnak egész értékeket állítva. A zársebesség és az ISO duplázódik, vagy feleződik, direktben mutatva ezzel a szenzorra jutó fény mennyiségének változását is. Ugyanez igaz a rekeszre is, de ott egy érdekes szánsorral találkozunk. Ez leginkább a bemagolós számsor, itt nem tudunk egyszerű matematikai módon gondolkozni, viszont itt is igaz, hogy az egymást követő számok felezik, vagy duplázzák a bejutó fénymennyiséget. Tehát egy f2.8-as rekeszálláshoz képest fele annyi fény jut a szenzorra egy f4-es rekesznél, f5.6-nál a negyede, és így tovább.
Mit jelent ez a gyakorlatban, és hogyan alkalmazzuk?
A példában vegyünk egy napsütéses kültéri estet, ahol az általánosan elfogadott szabály, hogy a helyes expónkat ISO100-on, 1/125 zársebességgel, f16 rekeszértékkel kapjuk meg. (Sunny16)
Ez a beállítás egy nagy mélységélességet, és lassan mozgó, vagy nem mozgó dolgok esetén egy kimerevített képet eredményez.
Ha azt szeretnénk, hogy a hátterünk elmosódott legyen, azaz kis mélységélességre törekszünk, ahhoz a rekeszünket nyitni kell, mondjuk f2.8-as értékre. Tehát a megfelelő expozícióhoz képest 5 fényértékkel (FÉ-vel) növeltük a bejutó fény mennyiségét, azaz a másik két értéken összeadva csökkentenünk kell a bejutó fény mennyiségét 5 FÉ-el. Az ISO érték legalacsonyabb állása általában az ISO100 (rendszerint van még egy ISO50 kiterjesztett érték is szükség esetére, de az alap ISO a 100-as), így azon nem tudunk csökkenteni, tehát jelen esetben a záridőn kell állítanunk 5 FÉ-et, azaz a megfelelő záridőnk az 1/4000 lesz.
Tehát az ISO100, 1/125, f16 és az ISO100, 1/4000, f2.8 ugyanazt az expozíciós értéket adja, mégis teljesen más képi hatást érünk el velük.
Ugyanez igaz akkor, amikor pl. svenkelünk, és a záridőt állítjuk egy alacsonyabb értékre, ott ha a legalacsonyabb ISO értéket használjuk, akkor a rekeszértéket kell feljebb vinni, hogy a helyes expozíciót megkapjuk.
Amikor sötétebb környezetben vagyunk, és az ISO értékünk is magasabb, ott már mind a három értéket kell összehangolni.
A cél, hogy a kívánt képi hatás mellett a helyes expozíciót is megkapjuk.
Hogy a fényképezőgépeken milyen eszközök állnak rendelkezésünkre a helyes expozíciójú fotók elkészítéséhez, és mit kell tenni akkor, ha egy adott fényértékhez nem lehet beállítani a gépet, arról egy későbbi posztban írok.